Örökké alkotó, újító, megálmodó és megvalósító mindenféle színű fényes ködben úszó lény vagyok. Meg van olyan is, amikor a tudat tökéletes semmijében lebegek.
Máskor meg simán csak anya – ez lett a következő keresztnevem.
Unatkozni egyszerűen nem tudok 🙂
A cukorvirágok, ostyavirágok témával egy szép hajnali „mármegintnemtudokaludni” alkalommal találkoztam, és jól bejelentkeztem egy tanfolyamra.
Orchideákat tanultam első alkalommal, és már akkor tettem egy kijelentést, ami a mai napig megállja a helyét.
Ezzel akarok foglalkozni.
Fantasztikus, hogy sosincs vége, mindig van új és újabb. Itt aztán jöhet a kreatív véna.
Azóta bérletet váltottam Petrához. Ő ugyanis a Violet and the botanist. Csupa jót tudok róla írni! Kedves, csodálatos érzékkel alkot, és ezt meg is mutatja a kis/nagy nebulóknak. Lendülettel, mégis nagyon gyernéden alakítjuk a szirmokat és terápiás elmélyülésben festünk. Sokat köszönhetek neki. Örülök, hogy rátaláltam!
A virágok alá természetesen tortákat is készítek, de ez jelenleg hobbi szintű. Alig várom az ilyen alkalmakat. Hosszú és szervezést igénylő projektek, de megéri a fáradtságot.
A szülinapos nem sejthetett semmit. A virágok titokban készültek, több napon keresztül. (Mondjuk nem titokban is több napig tart összehozni egy ilyen kompozíciót.) Mire a torta is megkapta a fehércsokis fondantos ünneplőjét és a virágok is felkerültek, bizony hajnal 4-et mutatott az óra. Akkor került az arcomra is letörölhetetlen mosoly (mit mosoly, vigyorogtam, ahogy a csövön kifért).
Szóval ilyen vagyok én. A nevem Mádi Anita.